szangvinikus tipus vagyok, gyerekkorom ota csak pozitivan neztem az eletet barmilyen rossz helyzetben is voltam, van belul bennem valami mosoly amit szeretek onmagamban.

__BIR37.gif

(poolparty).JPG

baratok.jpg

Válasz

Igazán nincs mit,kedves Béla.Ha csak 1 ici-picit is segített,már jó.Ha önmagunkat elfogadjuk és szeretjük,megszerezzük annak képességét,hogy ezt mással is meg tudjuk tenni.Aki,nem bárki számunkra.

Válasz

Kedves Julianna!

Köszönöm Neked ezt a remek bölcsességeken alapuló és igen megszívlelendő bejegyzést!

Előzmény

Válasz

Szerintem nagyon fontos a boldogsághoz../ezáltal a boldoguláshoz is/..én és mások elfogadása..az önzetlenség...hitelesség..!
A belső értékeink folyamatos fejlesztése..!
Hallgassunk mindig a szívünkre :):
http://www.youtube.com/watch?v=3sJPUTTfNbg

Válasz

"Az emberek messzi földre utaznak,
hogy megcsodálják ;
a magas hegycsúcsokat,
a tengerek óriási hullámait,
a folyók hosszúságát,
az óceánok tágasságát,
a csillagok körkörös járását.
Önmaguk mellett azonban csodálat nélkül mennek el."

Válasz

Köszönöm! Végre valaki megértette amiről beszéltem... s írtam.

Előzmény

Válasz

Állandóan a boldogságot keresve járjuk végig az életünket .Az embernek ha van családja, társa,,akivel küszködnek, elégedetlenkednek, ha ott vannak egymásnak,ha van munkája, vannak legalább néhányan, akiket felhívhat, amikor maga alatt van...Ezek, azt hiszem mindennél többet érnek.Az embereknél, az emberi kapcsolatoknál nincs nagyobb érték.Amit Attila megtapasztalt, jómagam is tapasztaltam már.
Az Oidipusz király a világirodalom egyik legnagyobb műve.
"Az ember egy porszem, nem látja senki.
S e porszemnek kell mégis embernek lenni!
Ha vérzik a szíved és fájdalmad nagy
Ember légy mindig, és ember maradj!"

Viszont ha boldogulni akar az ember, azt próbálja úgy tenni, hogy közben ne tiporja el az embertársait céljai elérésének érdekében.

Válasz

Csak közbevetőleg jegyezném meg: 'Bolodogulás' és 'boldogság', a legkevésbé sem azonos fogalmak., még csak nem is szinonímái egymásnak . S az egyikből nem feltétlenül következik a másik. Boldogulni, tudniillik, lehet boldogság nélkül, és boldognak is lehet talán lenni, "boldogulás" nélkül. Ugyanakkor ezen fogalmak definiálása voltaképpen esetenként is más és más... Az egyik 'boldogság' sem erdendően analógiája egy 'másik' boldogságnak. (Én nem tennnék közéjük egyenlőségjelet...) Miként a korábbiakban említett sémák, avagy "karaktertípusok" is inkább eltérő dimenziók, avagy szintek szerint - ugyanúgy kitermelhetik, kinevelehetik a maguk boldogulás és boldogságdefinicióit: ám ezen emeletek - és megélőik élethelyzetei - közé, ugyanúgy nem tehető ki egyenlőségjel, ahogy relációjel sem. Mert nem feltétlenül van "fentebb" ami "felül" levőnek látszik, ahogy nem feltétlenül van "lentebb", sem ami lent van. Erkölcsileg semmmiképp, de sokszor szellemiekben sem. (Beszélgettem már ugyanis, rendkívül bölcs hajléktalannal, és volt szerncsém már embertelen, sőt műveletlen gazdagokhoz is. És hallottam már ragyogó gondolatokat iskolázatlanoktól, ahogy felőtlen ostobaságokat is egyetemet végzettektől...)
...még "ugyanazon szinten sincsenek, és nem is lehetnek 'közös nevezőink'. Mert mindannyian - egyelőre még 'Mások' vagyunk. Ezért nem határozható meg a boldogulás receptje sem, mikozben sem a 'boldogság', sem a 'boldogulás' definicióját sem tudjuk. Ötezer év filozófiája sem talált reá kulcsszót... Mert mi az, "boldogulni", és mi az, 'boldognak lenni'...? Elsősorban is, élni kell megtanulni tudni , úgy mint egy ember, vagy helyesebben szólva, miként az EMBER. Ennek a feltételeit, és lehetőségeit próbáljuk kutatni. Hogy hogyan legyünk és maradjunk EMBEREK! Teljességgel függetlenül attól, hogy mindenáron 'boldogulni', avagy 'boldoggá' lenni akarnánk!' Egy olyan társadalmat kellene inkább felépíteni vágynunk, amelyben egy ehhez fogató törekvés volna az inkább nagyobb érték. S nem önző módon, boldogulni... vágyni. Miként egy Zen-buddhista szerzetes, valahol Tibetben... véleményem szerint, már ehhez is, sokkal közelebb állhat. Nem IQ, vagy EQ szükséges itt tehát, hanem hogy ember legyen, aki felmutatja őket. És hogy boldog-e vagy sem, a világegyetem szempontjából teljességgel mindegy, ha egyszer ember maradhatott... és a tükörbe mert nézni.

Válasz

Kajárik Béla és Marsi Attila fejtegetését olvasva a boldogulásról, megvallom őszintén, én azért örülök, hogy nem vagyunk egyformák.Sajnos a mai társadalomban sok a passzív, agresszív ember.(az agresszió mögött általában gyengeség és félelem húzódik)
Gondoljuk csak végig az emberi kapcsolatainkat munkahelyünktől a barátainkon át a családunkig.Minden olyan helyzet, ahol emberek kommunikálnak egymással, önvizsgálatot igényel.Sokan szorulnak lelki segítségre.

Válasz

boldogulás.
Milyen gyönyörű nyelv a magyar.
boldogulás:
boldognak lenni
boldogan élni
boldogan (derűvel) megélni az élet kihívásait.
ebből adódóan:
megvalósítani önmagunkat
hivatást találni ( hiszen boldogul az ismeretek között és felismeri mi célja a világban)
amennyiben nem hivatást talál, " csak " munkát, ott is boldogul, hiszen precíz, erdményes, megbízható.Tehát a munkájában is boldogul.
Ugorjunk egyet:
Megboldogul. Nos nem gyönyörű?A halál nem mint "sötét verem" fejeződik ki, de egy boldog lét másik formája.
Végül:
Boldoggá avatják.( szentelik)
Ez egy speciális életmű abszolút sikertörténete.
Befejezés:
Csak néhány kiragadott példát hoztam fel és nem a teljesség igényével és nem is tudományos meghatározásokkal.
Miért?
Azért, hogy kicsit ellenpontozzam Marsi Attila fejtegetését, amit én nagyon keserűnek éreztem és túlzóan pesszimistának. ( bocsánat, ha félreértettem volna)
Idézném az említett úr bejegyzésének részletét:
" Sok félék vagyunk. De igazából boldog, tartok tőle, hogy semelyikőnk se lehet...."
Én ezt cáfolom, és biztos vagyok benne sokan vagyunk így ezzel. Mert a boldogság és a boldogulás rajtunk múlik, nem csak csupán a lelki beállítódásunk miatt, de tapasztalatunk, az ismereteink, az erkölcsünk, a tisztességünk, az életvitelünk mid segítenek boldogulásunkban, sőt boldogságunkban is.
Nem minden ember boldogtalan aki szegény, mert nem tudott boldogulni, és nem mindenki erkölcstelen aki megtalálta az életben a boldogulása útját..

Válasz